Bevezető

Kevesen tudják, hogy Vietnám milyen csodálatos, békés és egzotikus hely. A csaknem 3000 km hosszan elterülő ország az évszázadok során megtapasztalta az idegen hódítás, a háború, a belviszályok és a megosztottság nyomorúságait. A több mint 80 ezres lélekszámú Vietnám gazdasága és turizmusa napjainkban rohamosan fejlődik.

[LAP TETEJÉRE]

Történelem

A kezdetek az ősi mítoszok szerint az elsõ vietnámi emberek a Sárkány Lord Lạc Long Quân és a Hallhatatlan Âu Cơ leszármazottjai. Kettejüknek összesen 100 fia volt, amíg ketté nem választották õket. 50 gyerek az anyjukkal a hegyekbe, 50 pedig az apjukkal ment a tengerhez. A sorban legidõsebb gyerekbõl lett Vietnám elsõ királya, késõbb õk alkották meg a Hùng-királyságot (Hùng Vương vagy Hồng Bàng Dinasztia). Eleinte a Hùng királyok az országot Vãn Langnak hívták, ami a mai Vörös Folyó deltájában helyezkedett el. Késõbb az lakosság körében a Lạc Việt név terjedt el. 207-ben, egy nagyratörõ kínai hadvezér, Triệu Ðà (kínaiul: Zhao Tuo) csellel legyõzte An Dương Vươngot. Fia, Trọng Thủy (kínaiul: Zhong Shi) feleségül vette An Dương Vương lányát, rögtön utána kémkedésbe kezdett, és mindent jelentett apjának. Triệu Ðà bekebelezte Âu Lạc birodalmát, magát királlyá avatta, az új birodalmat pedig Nam Việt (kínaiul: Nan Yue) névre keresztelte.

Kínai uralom (I.e. 111-938)I.e. 111-ben a kínai Han Dinasztia csapatai elárasztották Nam Việtet és területeit a Han Birodalomhoz csatolták. A most Vietnám északi részét elfoglaló területet Giao Chỉ (kínaiul: Jiaozhi) néven jegyezték fel. Bár a  kínai Han Dinasztia beleszólt a terület irányításába, a Việt lordok megõrizhették földjeiket és embereiket. 40-ben,  a Han kormányzó Tô Ðịnh (kínaiul: Su Ding) elleni, ismételt zendülésére két elõkelõ Việt nõ, a Trưng testvérek egy sikeresen végzõdõ felkelést szerveztek, elfoglaltak 65 várost, és magukat Trưng Királynõkké (Trưng Nữ Vương) nevezték ki. 42-ben, Guangwu Han Császár híres parancsnokát, Mã Việnt (kínaiul: Ma Yuan) küldte a lázadás szétverésére. Egy gyötrõ hadjárat árán Ma Yuan legyõzte a Trưng Királynõket, akik elestek a harcban. A mai napig a Trưng Testvérek nevét mélyen tisztelik, és a vietnámi nõk nemzeti szimbólumának tartják. Ehhez hasonlóan 225-ben egy másik nõ, Triệu Thị Trinh (ismertebb nevén Lady Triệu) szintén felkelést vezetett, mely 248-as vereségéig tartott.

[LAP TETEJÉRE]

X. század

938-ban a Déli Han Birodalom csapatokat küldött, hogy meghódítsák Giao Châut. Ngô Quyền, Dương Ðình Nghệ törvényes fia visszaverte a Déli Han flottát a Bạch Ðằng folyónál, királlyá koronáztatta magát Ngô Király néven, és ettõl az idõtõl elkezdõdött a független Vietnám kora.  Ngô Quyền rövid ideig tartó hatalmának korai halála vetett véget, melyet azonnal trónviszály és az elsõ helyi polgárháború, a Tizenkét Hadvezér Felemelkedése (Loạn Thập Nhị Sứ Quân) követett. A háború 945 és 967 között dúlt, mikor a Ðinh Bộ Lĩnh által vezetett klán legyõzte a többi vezért és egyesítette az országot. Ðinh megalapította a Ðinh Dinasztiát, és kineveztette magát Hoa Lư fõvárosban Ðại Cồ Việt elsõ császárának (Tiên Hoàng). Bár a kínai Song Dinasztia nem tekintette õt Jiaozhi (Giao Chỉ Quận Vương) Császárának, Ðinh szigórú büntetõtörvényeket hozott az állandó káosz elkerülése végett. A szövetség érdekében az öt legbefolyásosabb család öt asszonyának királynõi címet ajánlott fel. 979-ben Ðinh Bộ Lĩnh császár, és koronahercege Ðinh Liễn orvgyilkosság áldozata lett, hátrahagyva 6 éves fiát Ðinh Toànt. Ezt a helyzetet a kínai Song Dinasztia azonnal kihasználta, lerohanta Ðại Cồ Việtet. A komoly nemzeti függetlenség veszélyével szembesülve a Tíz Hadsereg (Thập Ðạo Tướng Quân) udvarának parancsnoka  foglalta el a trónt (titkos szeretõjének, Dương császárné anyjának segítségével), ezzel megalakítva a Lê Dinasztiát. A tehetséges hadvezér, Lê Hoàn felismerte a folyamatosan növekvõ, hatalmas kínai csapatok veszélyét, ezért a Chi Lãng Szorosba betörõ hadsereget csapdába csalta, majd beszorította õket, és kivégezte parancsnokukat 981-ben, ezzel megmentette fiatal nemzetét az állandóan fenyegetõ veszélytõl. A Song Diansztia kivonta csapatait, de még 12 évig nem tekintette Lê Hoànt Jiaozhi hercegének, habár a királyságába Ðại Hành Császár (Ðại Hành Hoàng Ðế) néven bekerült. Lê Hoàn egyben az elsõ vietnámi egyeduralkodó is volt, aki elindította a Champa Királyság elleni hadmûveleteket. Lê Hoàn 1005-ben bekövetkezõ halála fiai közötti belsõ harcot indított el. A végsõ gyõztes, Lê Long Ðĩnh vált Vietnám legrosszabb hírû zsarnokává. Saját szórakoztatására elítéltek szadista megkínzásainak sorozatát indította el, mindezekért válogatott szexuális tevékenységekkel akart bûnbocsánatot nyerni. 24 évesen halt meg.

[LAP TETEJÉRE]

Középkor

Vietnam 1069-ben meghódította a mai Közép-Vietnamban fekvő Csampa Hindu Birodalmat. Kína 1164-ben hivatalosan is kénytelen volt elismerni az egyre erősödő szomszédos állam függetlenségét, Annam-Quoc Királyság néven. A Tran-dinasztia hatalma alatt Vietnam a mongol hadak három inváziós kísérletét is sikeresen visszaverte. 1407-ben a kínai Ming-dinasztiának 20 évre ismét sikerült hatalma alá hajtani az országot. A felkelések élére álló Le Loi nemesember alapította meg a második Le-dinasztiát. Ebben az időszakban épült ki a közigazgatási szervezet, született meg az első törvénykönyv, virágzott fel a nemzeti irodalom (e kor legismertebb írója Nguyen Trai /1380-1442» volt). Vietnam ezekben az időkben Indokína vezető hatalmává vált. 1527-ben a Mac-dinasztia ragadja magához a hatalmat, akiket azonban az egymással összefogó két főúri család, a Nguyen és a Trinh 1593-ban elűzött az országból és visszaállította a Le család hatalmát. A 17. században viszont egymást érték a két befolyásos család közti hatalmi vetélkedések: északon ténylegesen a Trinh, délen pedig a Nguyen család tartotta a kezében a hatalmat.

[LAP TETEJÉRE]

Újkor, francia uralom

A francia kereskedők és misszionáriusok a XVIII-XIX. században fontos pozíciókat építettek ki az országban. Fegyverszállítmányaikkal tovább szították a hatalmi harcot. A visszás politikai viszonyok a népi elégedetlenséget a végsőkig fokozták. 1771-ben kitört a híres Tayson-felkelés. A Tayson fivérek sikeresen harcoltak a hatalmat kezükben tartó családok, sőt a segítségül hívott kínai és az inváziós sziámi seregek ellen is. 1788-ban még egy francia lovasszázadot is sikerült megsemmisíteniük. Mivel a Tayson fivérek egyike császárrá kiáltatta ki magát, mozgalmuk elveszítette tömegbázisát, így Nguyen Phuc Anh-nak (aki a Nguyen-dinasztia egyedüli túlélője volt) sikerült véget vetnie a Tayson-uralomnak. 1801-ben 107 ezer katonát, 26 ezer tengerészt és 450 csatahajót számláló seregével visszafoglalta Hue-t, majd 1802-ben északra vonult és elfoglalta a Trinh-dinasztai fővárosát, Hanoit is, ezzel újraegyesítette az egész országot. A győztes Nguyen Phuc Anh még ugyanebben az évben Gia Long néven a császári trónra lépett. Uralkodásának idején keletkezik a vietnami nemzeti irodalom leghíresebb eposza, a "Kim Van Kieu" c. verses regény, szintén egy Nguyen-családtag tollából. Utóda, Minh Manh császár számít a legnagyobb vietnami uralkodónak: az ő uralkodása alatt érte el történelme folyamán a vietnami birodalom a legnagyobb kiterjedését: Dai Nam (a Nagy Dél Országa) lett. A császárnak sikerült kikerülnie a sziámiak invázióját, ugyanakkor hatalmát a mai Laoszra és Kambodzsára is kiterjesztette. A francia gyarmati uralom az 1858-as Da Nang-i partraszállással kezdődött és 1885-ben konszolidálódott a tiencsini szerződéssel, amelyben Kína lemondott jogairól Franciaország javára (korábban ui. egy régi, a vietnami uralkodóházzal szemben a formális hűbéri kötelezettségből eredően vállalt védelmi megállapodás teljesítéseként Kína katonai segítséget nyújtott Vietnamnak). A hódító háború vélt okát a misszionáriusok "megvédelmezése" szolgáltatta. Gia Long császár halála után (1820) ugyanis az európai hittérítők gyakran részt vettek az uralkodó dinasztia ellen szervezett összeesküvésekben, felkelésekben azzal a céllal, hogy megnyerjék maguknak a katolikus vallású lakosságot. Ezért császári rendeleteket hoztak a katolikus vallás betiltásáról és az e vallást gyakorlók üldözéséről. A Vietnam ellen indítandó katonai expedíció előkészítéséhez III. Napóleon francia császár megnyerte szövetségesül a katolikus Spanyolországot. A francia"spanyol hajóraj 1858 augusztusában foglalta el a Da Nang-i erődítményt, és ezzel megkezdte az ország leigázását. A harcok a hősies ellenállás miatt azonban változó sikerrel folytatódtak, de a vietnami császár végül is tárgyalásokra kényszerült, a békeszerződést 1862. július 5-én írták alá. A franciák azonban megszegték a békeszerződést, újra csak folytatták előrenyomulásukat, újabb és újabb előnyös feltételeket csikartak ki maguknak. 1864-ben sikerült megszerezniük Saigont, amit "Cochinchine francaise" néven azonnal gyarmatukká tettek. Annamra a protektorátust csak a harcias Tu Duc császár távozása után tudták végleg rákényszeríteni, miután Coubert francia admirális szétromboltatta a parti erődítményeket a fővárosban és ultimátumot intézett az annami kormányhoz, hogy vagy elfogadják a protektorátust, vagy tovább bombázza a császár székhelyét. A uralkodó 1883. aug. 21-én kénytelen volt engedni és aláírni az előnytelen szerződést. A franciáknak tehát 26 évre volt szükségük ahhoz, hogy uralmuk alá hajtsák az ország mind a három részét, amelyből kettő " Tonkin (Észak-Vietnam) és Annam (Közép-Vietnam) protektorátus, Kokinkína (Dél-Vietnam) pedig gyarmat lett. A Tu Duc császárt követő uralkodók közül a legtöbben szintén nehezen törődtek bele alárendelt helyzetükbe, ami sokszor trónjukba került, és száműzték őket az országból. A huei udvarban 1916-ban kíséreltek meg utoljára felkelést, ekkor a mindössze 16 éves Duy Tan császár szervezett fegyveres felkelést a gyarmati uralom ellen.

[LAP TETEJÉRE]

A királyság vége, kommunista hatalomátvétel

Az utolsó uralkodó, Bao Dai 1925-ben került trónra. Ő volt az, aki 1945. június 18-án kimondta Vietnam teljes függetlenségét, és az Annam királya rang mellé újra felvette a Vietnam császára titulust (amit a franciák 1885-től megtiltottak az alárendelt vietnami uralkodóknak). A hatalom megkaparintásáért szervezkedő Viet-Minh Kommunista Mozgalom vezetője, Ho Chi 1945. augusztus 25-én azonban lemondatta Bao Dai császárt, majd a japán összeomlás után (1945. szeptember 2.) az ország egész területére kikiáltották a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Az uralkodó, hogy elkerülje a vérontást, nem támasztott akadályokat. Trónfosztásakor a következőket mondta: "Az emberek boldogsága és az ország függetlensége mindenek felett áll." Népének a következőket üzente: "Inkább leszek egy független ország polgára, mint egy elnyomásban lévő ország királya." A lemondatott császárt mint Vinh Thuy polgárt Hanoiba szállították és Ho Chi Minh elnök főtanácsadójának nevezték ki, hogy ezzel is elejét vegyék a császári hagyományokhoz ragaszkodó tömegek elégedetlenségének, illetve lázadásának.
A kommunista hatalomtartók az ország felvirágoztatását ígérték, de mint a történelmi tények mutatják, ennek éppen az ellenkezőjét tették: a sokat szenvedett nép még szörnyűbb sorba, háborúba, szegénységbe, véres önkényuralmi rendszerbe jutott (pl. 1968-ban az újévi ünnepek alatt a kommunista csapatok lerohanták Huét és Saigont és egyéb gyilkosságok sorozata mellett mintegy 5000 embert élve eltemettek!). Az új hatalom visszásságai mellett a népnek a franciák által újraindított kolonizációs kísérletektől is szenvednie kellett, akik gyorsan elfelejtették a fiatal állammal szemben vállalt kötelezettségeiket, és 1946 végén az egész országban újraindították gyarmati háborújukat, amely 1954-ben Dien Bien Phunál a vietnami erők győzelmével ért véget.

[LAP TETEJÉRE]

Az első indokínai háború

Az indokínai háború vagy első indokínai háború 1946. december 19. és 1954. augusztus 1. között tartott a francia gyarmati hadsereg és a Hồ Chí Minh vezetése alatt álló Việt Minh („Liga Vietnam Függetlenségéért”) csapatai között. A harcok elsősorban Vietnam északi vidékein folytak, de a konfliktus kiterjedt az ország egészére és a szomszédos Laosz és Kambodzsa területére is. A Việt Minh 1946-ban felkelést indított a francia gyarmati hatóságok ellen. Miután a kínai kommunisták elérték Vietnam északi határát, az első néhány év alacsony intenzitású gerillaháborúja 1949-re átadta a helyét két, modern fegyverekkel felszerelt hadsereg hagyományos háborújának. Hét évnyi véres harc után a Võ Nguyên Giáp tábornok vezetése alatt álló Viet Minh döntő csapást mért a francia erőkre a Dien Bien Phu-i csatában. 1954-re az indokínai háború népszerűtlenné vált a francia lakosság körében, ám Franciaország belpolitikai helyzete miatt nem tudott elszakadni a konfliktusból. Az Egyesült Államok politikai és pénzügyi támogatást nyújtott Franciaországnak, 1954-re már a költségek 80%-át vállalva magára. A háború után az 1954. július 21-én megtartott genfi konferencia során Vietnamot ideiglenesen két részre osztották a 17. szélességi kör mentén. Északon megalakult a Viet Minh ellenőrzése alatt álló, Hồ Chí Minh vezette Vietnami Demokratikus Köztársaság. A Bảo Đại császár vezette déli országrészben Ngô Đình Diệm miniszterelnök ragadta magához a hatalmat és kikiáltotta a Vietnami Köztársaságot. Megtagadta a békeszerződés alapján 1956-ra kitűzött országos választások megtartását, ami a vietnami háborúként ismert második indokínai háború kitöréséhez vezetett.

[LAP TETEJÉRE]

A második indokínai háború (Amerikai-vietnámi háború)

1954. szeptember 8-án az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Ausztrália, Pakisztán, Thaiföld, Új-Zéland és a Fülöp-szigetek a manilai szerződéssel megalapították a Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete (SEATO) nevű katonai tömböt. Ezzel kapcsolatban az Egyesült Államok kinyilatkoztatta, hogy egy Dél-Vietnam, Laosz vagy Kambodzsa ellen indított támadás egyben a SEATO tagjai elleni támadást is jelent. November 20-án a francia miniszterelnök washingtoni látogatása után bejelentették, hogy a franciák kivonulnak Indoknínából, s hogy ezentúl helyettük közvetlenül a dél-vietnami kormánynak folyósítják az amerikai támogatást. Ezzel az Egyesült Államok teljesen magára vállalta a dél-vietnami fegyveres erők kiképzését.

[LAP TETEJÉRE]

A Diệm-korszak (1954–1963)

1955. március 29-én a Nemzeti Felszabadítási Front Saigonban fegyveres felkelést robbantott ki Diệm miniszterelnök uralma ellen. A felkelés hatására a déli tartományokban nagyarányú egyházi tiltakozások kezdődtek a Cao Đài és a Hòa Hảo vallási szekta részvételével. A dél-vietnami fegyveres erők 1955 októberére fojtották el a felkeléseket. Az Egyesült Államok, hogy a kormányt a felkelő gerillák elleni harcban segítse, katonai tanácsadókat küldött az országba. Észak-Vietnam – mely maga is segítséget kapott a Szovjetuniótól és Kínától – a Nemzeti Felszabadítási Frontot (röviden NFF vagy DNFF, ismertebb nevén Vietkong) támogatta fegyverekkel, hadianyaggal, tanácsadókkal, valamint reguláris csapatok küldésével. 1955. október 23-án Diệm választási csalással legyőzte a Párizsban tartózkodó Bảo Đại elnököt, ezzel véget ért Bảo Đại-féle monarchia korszaka. Három nap múlva Diệm kikiáltotta a Vietnami Köztársaságot, melynek ő lett az államelnöke. December 12-én az Egyesült Államok bezárta hanoi nagykövetségét, így gyakorlatilag megszakította a diplomáciai kapcsolatot Észak-Vietnammal. 1957. április 28-án az amerikai Military Assistance and Advisory Group (Katonai Segítő és Tanácsadó Csoport) átvette a Vietnami Köztársasági Hadsereg (VKH) kiképzését és felszerelését. Szeptember 19-én a francia légierő az utolsó támaszpontját is átadta a dél-vietnami légierőnek, így az utolsó francia csapatok is elhagyták Vietnam területét. 1959 végére körülbelül 300 amerikai volt Vietnamban. Az amerikaiak a délnek utalt segélyekért cserébe politikai reformok végrehajtását követelték. Hamarosan az Egyesült Államok kormányának tanácsadói meghatározó szerepet töltöttek be a dél-vietnami végrehajtó hatalom valamennyi szintjén. Valójában azonban elnök kevés hajlandóságot mutatott valódi reformok végrehajtására vagy tényleges együttműködésre. 1960. november 11-én a dél-vietnami hadsereg egyes egységei sikertelen puccsot hajtottak végre Diệm elnök ellen. Másnap a Diệmhez hű csapatok behatoltak Saigonba, és leverték a lázadást. A kétnapos puccskísérlet alatt mintegy 200 ember veszítette életét. A dél-vietnami ellenállók első komolyabb katonai sikere az 1963. január 2-án lezajlott Ap Bac-i csata volt. A Saigontól 65 kilométerre délnyugatra fekvő Ap Bac falu szomszédságában egy körülbelül 350 fős NFF gerilla egység súlyos veszteségeket okozott a VKH jelentős túlerőben lévő csapatainak. 1963. november 1-jén Dương Văn Minh tábornok vezetésével  erőszakos puccs következett be, melynek során Diệmet és Nhut kivégezték. A katonai vezetés feloszlatta a nemzetgyűlést, felfüggesztette az alkotmányt és ideiglenes kormányt állított fel. Az új, politikában tapasztalatlan vezetés nem volt képes a központi hatalom megerősítésére, így az ország tovább destabilizálódott. Puccsok és ellenpuccsok követték egymást, amelyek biztatásként szolgáltak az északiak erőfeszítéseihez. A déli kormány egészen 1975-ös bukásáig soha nem lett többé olyan stabil, mint Diệm idején. 1963 végére körülbelül 16 300 amerikai volt Vietnamban.

[LAP TETEJÉRE]

A Johnson-korszak (1964–1967)

1964. augusztus 7-én a Maddox és a C. Turner Joy rombolók elleni vélt támadásra reagálva az Egyesült Államok kongresszusa elfogadta az úgynevezett Tonkin-öböl határozatot, mely széles jogköröket biztosított Johnson elnök számára a háború kiterjesztésére. Johnson azonnal elrendelte az észak-vietnami ipari és katonai létesítmények bombázását. A hatalomért folyamatosan egymással harcoltak a dél-vietnami katonai vezetők, miközben nem tudták ellenőrzésük alatt tartani a nagyobb városokon kívüli területeket. Egyes tartományokban csak a tartományi székhelyet tudták irányításuk alatt tartani, de vidéken az NFF szabadon mozoghatott. Bár a VKH alkalmanként megpróbálkozott egy-egy katonai akcióval, de azok ritkán vezettek eredményre. 1964. november 1-jén az NFF aknatüzet zúdított a Saigontól keletre található Biên Hòa melletti amerikai légitámaszpontra, ahol négy amerikai is meghalt a támadásban. 1965 januárjában a dél-koreai kormány 2000 katonai tanácsadót küldött Dél-Vietnamba. Februárban több támadás érte az amerikai támaszpontokat Plei Cunál és Quy Nhơnnál, amelyben számos amerikai katona is meghalt, ezért Johnson elnök elrendelte a Rolling Thunder hadművelet megindítását. A hadművelet keretein belül az amerikai légierő észak-vietnami stratégiai célpontokat bombázott. Májusban érkeztek meg az első ausztrál egységek. A háború során több mint 47 000 ausztrál teljesített szolgálatot, közülük a harcokban közel 500-an estek el és több mint 2300-an sebesültek meg. Június 14-én, az évekig tartó hatalmi harcok után végül Nguyễn Văn Thiệu lett Dél-Vietnam elnöke, aki 1975-ig – egészen Saigon bukásáig – hatalomban is maradt. 1966 márciusában több hónapig elhúzódó zavargások törtek ki Saigonban, Huếben és Đà Nẵngban, miután a hatalmi harcok újabb személycseréket eredményeztek a dél-vietnami kormányban. A zavargásokban a frakciókra szakadt VKH egységek is résztvettek, emiatt áprilisban a tengerészgyalogosoknak Đà Nẵngból ki kellett menekíteniük az amerikai civileket. Tovább folytatódtak az amerikai hadműveletek, amelyek során kisebb-nagyobb összecsapásokra került sor. 1966 végére 425 300 amerikai volt Vietnamban. 1967. május 3–11. között lezajlott az amerikaiak legvéresebb összecsapása, a 881. számú magaslatért folyó ütközet. A 881. számú magaslat egy, a Khe Sanh-i amerikai támogatóbázis mellett található stratégiai fontosságú domb volt. A harcok során a tengerészgyalogosok 155 főt, míg az észak-vietnamiak 940 katonát veszítettek. Az év második felében már nem csak a demilitarizált övezet mentén zajlottak heves harcok, hanem az ország középső részének határmenti vidékein is dúltak az összecsapások.

[LAP TETEJÉRE]

1968

1968. január 16-án Észak-Vietnam kijelentette, hogy addig nem hajlandó béketárgyalásokba kezdeni, amíg az Egyesült Államok nem szünteti be Észak-Vietnam bombázását. Január 21-én az ÉNH 20 000 fős egysége megtámadta és ostrom alá vette a demilitarizált övezet közvetlen közelében található stratégiai fontosságú amerikai légibázist Khe Sanhnál. Az amerikai média azonnal az 1954-es Dien Bien Phu-i csatát kezdte el emlegetni, ahol az ÉNH megsemmisítő vereséget mért a franciákra. Johnson elnök személyesen intézkedett, hogy erősítés érkezzen az 5000 tengerészgyalogos által védett bázishoz. Az ostrom végül 77 napig tartott és az észak-vietnami csapatok visszavonulásával zárult. Júniusban William Westmoreland tábornok úgy döntött, hogy a Khe Sanh-i bázisra többé nincs szükség, és elrendelte a bázis kiürítését és lerombolását. 1968. január 30-án, a holdév kezdetét ünneplő legfontosabb vietnami ünnepen az ÉNH és az NFF végrehajtotta a Tết-offenzívát, melynek során egyidejű és meglepetésszerű támadást intézett valamennyi nagyobb dél-vietnami város ellen. Bár a hadművelet katonai célját – általános felkelés kirobbantását Dél-Vietnam teljes területén – nem érte el, ám önmagában az, hogy ellenség képes ilyen méretű és szervezettségű offenzívára, számos amerikait győzött meg arról, hogy a győzelem reménytelen. Szembeállítva a kormány sajtónyilatkozatait („már látszik a fény az alagút végén”) a televízióban közvetített drámai képsorokkal, sokukban erősödni kezdett az érzés, hogy kormányuk félrevezette őket a háborúval kapcsolatban. Amíg az Egyesült Államokban soha nem látott mélységbe zuhant a háború támogatottsága, addig érdekes módon a Tết-offenzíva jótékony hatással volt az amerikai katonák moráljára. Az eddigi láthatatlan, civilek közé vegyülő, megfoghatatlan gerilla csapatok helyett most végre igazi, egyenruhás, észak-vietnami reguláris csapatok ellen folyhatott a harc. 1968. március 16-án az amerikai tengerészgyalogosok 500 civilt – főleg csecsemőket, gyerekeket, nőket és öregeket – mészároltak le a Mỹ Lai nevű faluban. Az eset nagy vihart kavart az Egyesült Államokban, és nagyban hozzájárult a háborúellenes mozgalmak megerősödéséhez. Április 30-án az ÉNH megpróbált egy inváziós folyosót nyitni dél felé. Dai Do falunál kezdődtek az összecsapások az amerikai egységekkel, végül több napig tartó heves harcok után az amerikai tengerészgyalogos zászlóalj sikeresen visszaverte az inváziós kísérletet. Az ÉNH május közepéig még több helyszínen próbálkozott a betöréssel, de egyik sem vezetett sikerre. Ez volt az utolsó észak-vietnami kísérlet a déli területek teljes katonai megszállására, egészen 1972-ig. Július 1-jén Creighton Abrams tábornok vette át a Vietnamban állomásozó amerikai haderők parancsnokságát. Október 31-én Johnson elnök elrendelte Észak-Vietnam bombázásának teljes leállítását. 1968 végére körülbelül 536 000 amerikai volt Vietnamban.

[LAP TETEJÉRE]

A Nixon-korszak (1969–1973)

1970 szeptemberében az amerikai különleges alakulatok meglepetésszerű támadást intéztek egy Hanoitól 35 km-re található fogolytáboron. Az akció célja amerikai hadifoglyok kiszabadítása volt, de a különleges alakulatok csak egy elhagyatott tábort találtak.Hivatalba lépése után Nixon elnök az amerikai csapatok Vietnamból történő fokozatos és lassú kivonulását határozta el. 1969. január 22-én megindult az amerikai tengerészgyalogság utolsó, Dewey Canyon névre keresztelt, nagy hadművelete az „A Shau-völgy”-ben, amely során rövid ideig behatoltak Laosz területére is. A március 18-áig tartó hadművelet elsődleges katonai céljait elérte, de a folyamatos észak-vietnami beszivárgást és utánpótlási vonalakat ezúttal sem sikerült végleg felszámolni. Február 23-án megkezdődött az úgynevezett „második Tết”, amely során az egy évvel korábbi offenzívát próbálták megismételni az ÉNH és az NFF egységei. Bár a támadások összehangoltak és szervezettek voltak, a dél-vietnami és az amerikai csapatok – nagy veszteségek árán – sikeresen visszaverték azokat. Április végére a Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok létszáma elérte a 543 400 főt, amely a legnagyobb volt az egész háború során, végül 1969. július 8-án az Egyesült Államok megkezdte a fokozatos kivonulást. Az év végéig 65 000 fővel csökkent a Vietnamban állomásozó amerikai haderő létszáma. Augusztusban újabb átfogó ÉNH/NFF-offenzíva indult, amely során közel 150 dél-vietnami célpontot támadtak, de a támadásokat ezúttal is sikeresen visszaverték. 1969. szeptember 2-án, 79 éves korában, szívroham következtében meghalt Ho Si Minh észak-vietnami elnök. Utóda Lê Duẩn lett. 1970 végére 336 000-re csökkent a Vietnamban állomásozó amerikai katonák száma. 1972. március 30-án az északi hadsereg 120 000 katonája és több ezer NFF harcos összehangolt offenzívát indított három hullámban. Az első hullám Dél-Vietnam északi tartományait foglalta el, a második az ország középső hegyvidékén át a tengerpart irányába tört előre, a harmadik pedig a Saigontól északra fekvő területekre mért csapást. A csaták egészen júliusig tartottak, mindkét oldalnak súlyos veszteségeket okozva. Ekkorra már csak 70 000 amerikai állomásozott az országban és közülük csupán 6000 tartozott harcoló alakulatokhoz. Bár Thiệu dél-vietnami elnöknek a délen harcoló északi erők mintegy ötszöröse, 1 000 000 katona állt rendelkezésére, demoralizált csapatai az amerikaiak légi és logisztikai támogatása nélkül valószínűleg összeomlottak volna. Májusban Thiệu elnök bezáratta a dél-vietnami főiskolákat és egyetemeket, hogy a diákokat is besorozzák és elrendelte a statáriumot. 1973. január 5-én a béketárgyalások eredményeire hivatkozva Nixon elnök bejelentette a hadműveletek felfüggesztését, amelyet később a teljes amerikai haderő Vietnamból való egyoldalú kivonása követett. Az októberi megállapodás elemeit csak néhol módosító párizsi békeszerződés aláírása 1973. január 27-én hivatalosan is lezárta az Egyesült Államok vietnami konfliktusban való részvételét. A békeszerződés értelmében azonnali tűzszünet lépett életbe Észak- és Dél-Vietnam egész területén, 60 napon belül (március 29-éig) az utolsó amerikai katonának is el kellett hagynia az országot, illetve fel kellett számolni az összes amerikai támaszpontot.

[LAP TETEJÉRE]

Dél-Vietnam összeomlása (1974–1975)

1974 decemberében az ÉNH egységei támadást intéztek Phuoc Long tartomány ellen. Ford elnök diplomáciai úton tiltakozott. Thiệu dél-vietnami elnök kijelentette, hogy a háború ezzel folytatódik, és elrendelte a felkészülést az invázióra. 1975. január 8-án az északi kommunista vezetés jóváhagyta a Dél-Vietnam megszállásáról szóló katonai tervet. A terv szerint két éven belül sikerül a végső győzelmet elérni. Az északi csapatok 1975. március 10-én lerohanták az ország középső tartományait, ennek során a VKH katonáinak felét körbezárták. Három nap múlva Thiệu elnök feladta az északi és a középső tartományokat, és a Mekong-delta védelmére próbálta koncentrálni katonai erejét. Huế 1975. március 25-én, Đà Nẵng március 30-án esett el. Đà Nẵngban egy 100 000 fős VKH erő adta meg magát harc nélkül, miután parancsnokaik magukra hagyták őket. Saigon és a déli országrész irányába március 31-én indult meg a végső előrenyomulás. 1975. április 21-én Thiệu elnök lemondott. Másfél órás leköszönő beszédében Thiệu felolvasta Nixon 1972-ben írt levelét, amelyben az amerikai elnök biztosítja őt, hogy Amerika „komoly megtorló lépéseket” tesz meg abban az esetben, ha Dél-Vietnamot katonai fenyegetés érné. Thiệu elítélte a párizsi békeszerződést, Henry Kissingert és az Egyesült Államokat. Április 23-án 100 000 fős északi hadsereg indult meg Saigon felé. Ugyanezen a napon Ford elnök bejelentette, hogy Amerika számára a háború véget ért. Április 28-án  tábornok vette át Dél-Vietnam irányítását, de sikertelenül próbált tűzszünetet elérni. Másnap Ford elnök elrendelte az utolsó amerikai állampolgárok evakuálását is. Az evakuálás kezdetben a Tân Sơn Nhứt légitámaszpontról zajlott, de az észak-vietnami tüzérségi tűz és a fosztogató dél-vietnamiak miatt ezt a szerepet a nagykövetség vette át. Április 30-án reggelre a nagykövetséget védő utolsó tengerészgyalogos is elhagyta Saigont, majd nem sokkal később Minh tábornok a rádióban bejelentette a feltétel nélküli megadást. Az (Észak-)Vietnami Néphadsereg 55 nap alatt sikeresen végrehajtotta a két évesre tervezett offenzívát.

[LAP TETEJÉRE]

A háború után

1976. július 2-án Észak- és Dél-Vietnam egyesítésével létrejött a Vietnami Szocialista Köztársaság. Saigont átnevezték Ho Si Minh-városra, így fejezve ki tiszteletüket az egykori észak-vietnami elnök iránt. De az ország egyesítése után nem köszöntött béke a vietnamiakra. A vietnami hadsereg már az 1960-as évek közepétől harcolt Laoszban a laoszi királyi hadsereg csapatai ellen, mígnem 1975-ben a kommunista Pathet Laot juttatták hatalomra. 1978-ban a kambodzsai vörös khmerek határmenti támadásaira válaszolva, Vietnam bevonult Kambodzsába, ahol ironikus módon 1979-ben ők vetettek véget az egymillió áldozatot követelő kommunista khmer rémuralomnak. A bevonulás miatt 1979 februárjában egy hónapig tartó, de annál véresebb konfliktus alakult ki Kínával is, amikor az betört Vietnam északi részére (végül Kína visszavonta csapatait). A vietnami csapatok egészen az 1980-as évek végéig Kambodzsában maradtak, ahol véres gerillaharcot vívtak a thai határ környékére visszaszorult vörös khmerekkel. A megszállás miatt Vietnam nemzetközileg elszigetelődött. Az USA Észak-Vietnam ellen kereskedelmi embargót rendelt el 1964-ben, amit az ország egyesítése után is érvényben hagyott egészen 1994. február 4-éig.

[LAP TETEJÉRE]

Régiók

 

 

 

 

 

 

 

[LAP TETEJÉRE]

Városok, látnivalók

[LAP TETEJÉRE]

Saigon (Ho-Shi-Minh City)

Saigon Vietnám szíve és lelke, nyüzsgő, dinamikus ipari központ és egyben a gazdasági és kulturális élet központja is. Az ország második legnagyobb városa többek között az alábbi látványosságokkal várja a turistákat: Giac Lam Reunification Palace (újraegyesítési palota), a neo-román stílusban épült Notre Dame Cathedral, a Ho Chi Minh Múzeum, a Ben Tanh piac.

[LAP TETEJÉRE]

Dalat

Dalat városa a középső hegyvidék déli részének gyöngyszeme. A hűvös éghajlat és a gondozott parkokra emlékeztető környezet Vietnám egyik legelbűvölőbb városává teszi. Idilli szépsége mellett a város remek kiindulópontként szolgál a környező hegyek kíváncsi vándorainak. A helyi lakosok által csak "Bolond házként" aposztrofált Hang Nga Vendégház és Galéria, a Nyári Palota és érdekes művészi alkotásai, a Francia-negyed, vagy a Dalattól 5 kilométerre északra található Szerelem-völgye minden időt és fáradságot megér.
Ho Chi Minh City felől repülőgéppel vagy expressz buszokkal juthatunk el Dalatba.

[LAP TETEJÉRE]

Nha Trang

Bár megvan rá az esély, hogy Nha Trang a számos dél-kelet ázsiai fürdőhelyhez hasonló, pezsgő tengerparti településsé válik, a városka még mindig remek úticél a gondtalan kikapcsolódásra vágyóknak. A csodálatosan tiszta vizet szegélyező tengerparton lehetőség nyílik különböző búvár- és horgászfelszerelések kölcsönzésére, de az éttermek széles választéka mellett akár kozmetikai szolgáltatásokat is igénybe vehetünk. A napfürdőzés után kellemes sétát tehetünk a közeli Long Son Pagoda-hoz, vagy a hetedik és tizenkettedik század között épült Cham Towers-hez.
Nha Trang elérhető normál és expressz buszokkal Saigonból, expressz vonattal Saigon és Hanoi felől, valamint napi rendszerességgel közlekedő repülőjáratokkal is.

[LAP TETEJÉRE]

Hué

Hué Vietnám kulturális, vallási és oktatási központjai közé tartozott. Az itt található Thien Mu Pagoda az ország egyik leghíresebb épülete, de a hatalmas, árokkal körülvett Citadella maradványai is számos látnivalót tartogatnak. Sajnálatos módon a lebilincselően érdekes Forbidden Purple City, vagyis a Tiltott Bíbor Város a háború során szinte teljesen megsemmisült.
A Hanoitól 700, Saigontól 1100 km-re fekvő Hué megközelíthető busszal, vonattal (Reunification Expressz), és repülőgéppel is.

[LAP TETEJÉRE]

Halong Bay

A gyönyörű Halong-Bay a Tonkin-öböl kristálytiszta vizéből kimagasló háromezer szigetével Vietnám egyik természeti csodája. Az apró szigetek szinte mindegyikén érintetlen tengerpartok, szél és víz alkotta barlangok találhatók. A barlangok között a leginkább említésre méltóak a Hang Dau Go, valamint a Thien Cung Caves.
Ha Long jelentése: "ahol a sárkány a tengerbe ereszkedik". Nevét egy ősi legendáról kapta, mely szerint egy sárkány a farkával csapkodva teremtette az öblöt.

[LAP TETEJÉRE]

Hanoi

Hanoi, Vietnám fővárosa az utóbbi időben kezdi lerázni magáról rossz hírét. Lakosai, árnyékos sétálóutcái, gondozott parkjai, kivételes építészeti kincsei, koloniális stílusú francia épületei és modern felhőkarcolói mára Hanoit is vendégszerető ázsiai fővárossá tették.
Hanoi a régi és az új különös keveréke, ezért nem hasonlítható egyik vietnámi városhoz sem, nyüzsgő piacai és éjszakai élete, kitűnő konyhája lenyűgözi az ősi város minden látogatóját.
Látványos centruma a Hoan Kiem tó köré épült, főbb látványosságai a One Pillar Pagoda és az irodalom temploma, a Van Mieu.

 

[LAP TETEJÉRE]

Földrajz

Az ország körülbelül 331 688 km2-en terül el, vagyis alig kisebb, mint Németország. Domborzatát 40-40%-ban dombok és hegyek alkotják. Sűrű erdői az ország 75%-át borítják.
Az északi országrészt döntően fennsíkok és a Vörös Folyó deltája, a középsőt hegységek, míg a délit part menti alföldek, a Dai Truong Son (központi hegyek) magasan fekvő sík vidékei, és a Mekong-delta jellemzik.
Éghajlata trópusi monszun. A levegő páratartalma az év során átlagosan 84%-os. Az éves csapadékmennyiség 120 és 300 cm között, a hőmérséklet pedig 5 °C és 37 °C között mozog. Két évszak létezik: a hideg, illetve a májustól októberig tartó forró és esős.

 

[LAP TETEJÉRE]

Hasznos

[LAP TETEJÉRE]

Külképviseletek

[LAP TETEJÉRE]

Magyarország vietnámi nagykövetsége

Cím: 360 Kim Ma Street Daeha Business Center,12th floor Ba Dinh District Hanoi VIETNAM (Hanoi - P.O.Box 18)

Előhívó: (00)-(844)

Telefon: 3-771-57-14; 3-771-57-15, 3-771-57-18

Ügyelet: (00)-(84)-(9)-03409660(mobil)

Fax: 3-771-57-16

Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet: Vizi László

E-mail: mission.hoi@kum.hu

Honlap: www.mfa.gov.hu/emb/hanoi

 

[LAP TETEJÉRE]

Hanoi Konzuli Hivatal

Cím: 360 Kim Ma Street Daeha Business Center, 12th floor Ba Dinh District Hanoi VIETNAM (Hanoi - P.O.Box 18)

Előhívó: (00)-(844)

Telefon: 3-771-57-14; 3-771-57-15, 3-771-57-18

Ügyelet: (00)-(84)-(90)-3409660

Fax: 3-771-57-16

Konzul: Váraljai Márton

E-mail: mission.hoi@kum.hu

Ügyfélfogadás: Vízumügyekben : kedd és csütörtök: 9.00-12.00 és 14.00-17.00,

Egyéb ügyekben : hétfő és csütörtök:9.00-12.00 és 14.00-17.00, pénteken: 9.00-12.00

Konzuli kerület: Vietnam, Laosz, Kambodzsa

Honlap: -

 

Vietnami Szocialista Köztáraság magyarországi nagykövetsége

Cím: 1146 Budapest, Thököly út 41.

Előhívó: -

Telefon: 06-1-342-5583, 06-1-342-9922

Fax: 06-1-352-8798

E-mail: vp-budapest@mofa.gov.vn

Honlap: -

[LAP TETEJÉRE]

Beutazás

[LAP TETEJÉRE]

Vízum

Magyar állampolgár a budapesti Vietnami Nagykövetségen beszerezhetõ vízummal és tartózkodási engedéllyel utazhat Vietnamba. A vízumkérelem benyújtásakor és annak átvételekor fordítsanak figyelmet arra, hogy a vízum a kért tartózkodási idõre szóljon, mert annak meghosszabbítása Vietnamban nehézségekbe ütközik. A vízumkérelem elbírálása általában 5 munkanapot vesz igénybe. A vietnami határon vízumkérelem benyújtására csak rendkívüli méltánylást érdemlõ esetekben (pl. súlyosan beteg hozzátartozó meglátogatása) van lehetõség.

 

[LAP TETEJÉRE]

Vámszabályok

A Vietnamba történő belépéskor ’öszevont’ statisztikai és váműrlapot kell kitölteni, aminek másodpéldányát a kiutazásig meg kell őrizni és a kilépéskor le kell adni. Elvesztése esetén pénzbüntetést kell fizetni, továbbá hasonló űrlapot kell újra kitölteni.

 

[LAP TETEJÉRE]

Közlekedés

[LAP TETEJÉRE]

Autóval

Vietnamban csak a helyi hatóságok által kibocsátott gépkocsivezetői engedéllyel lehet járművet vezetni, tehát a magyar jogosítvány itt nem érvényes. Vietnam területére saját vagy bérelt gépjárművel (gépkocsi, terepjáró, motorkerékpár) beutazni kizárólag előzetes engedély birtokában lehetséges. A közúti közlekedés mind a városokban, mind a lakott területeken kívül európai szemmel kaotikus, az óriási forgalom miatt.

[LAP TETEJÉRE]

Busszal

Vietnámban a buszok többnyire zsúfoltak. Ennek oka a szegénység. Sok embernek nem tud magának saját közlekedési eszközt vásárolni így mindenki a tömegközlekedésre számíthat csak.

[LAP TETEJÉRE]

Vonattal

A vonattal való utazás kényelmesebb lehetőségeket nyújt mint a buszozás. Vietnám tengerpartján a vasúthálózat jól fejlett. Egyéb információt a vietnámi vasútról az alábbi oldalon találnak:

http://www.vr.com.vn

[LAP TETEJÉRE]

Repülővel

Budapestről sajnos nem indul közvetlen járat Vietnám országába. A reülőút jellemzően 28-30 órát vesz igénybe de ez a legcélszerűbb untazási eszköz. Országon belül nem javasolt ez a közlekedési forma, ha lehetőégünk van rá akkor a vonatot válasszuk.

[LAP TETEJÉRE]

Hajóval

 

[LAP TETEJÉRE]

Bank - Telefon

[LAP TETEJÉRE]

Bank

6 nagyobb kereskedelmi bankot találunk meg Vietnámban:

ANZ Bank, HBSC Bank, Vietcombank, Industrial and Commercial Bank of Vietnam, ACB - Asia Commercial Bank, Standard Chartered Bank Vietnam

 

[LAP TETEJÉRE]

Hasznos telefonszámok

Rendőrség: 113

Mentők: 115

Tűzoltók: 114

Mindezek helyi telefonkészülékről tárcsázandók.

[LAP TETEJÉRE]

Vásárlás

A gazdasági helyzet miatt az árak jóval olcsóbbak mint mint Európában.

[LAP TETEJÉRE]

Biztonság

A közbiztonság viszonylag jónak mondható, ritka a külföldiek ellen elkövetett erőszakos cselekedet. Lopások azonban egyre gyakrabban fordulnak elő, különösen Ho Chi Minh-városban célszerű figyelni a személyes ingóságokra.

[LAP TETEJÉRE]

Egészség

 

[LAP TETEJÉRE]

Jellemző betegségek

-Madárinfluenza vírus (H5N1)

-Dengue-láz

[LAP TETEJÉRE]

Javasolt oltás

- A fentebb említett betegségek elleni védőoltás

 

[LAP TETEJÉRE]